Sikereink

Több magyar sztárborász vörösborai túlárazottak - derült ki a HVG húsvéti vakkóstolásos bortesztjén, ahol ismét akadt fogyasztásra alkalmatlannak minősített hazai ital.

Vajon az a vásárló, aki nem pusztán az ár alapján válogat a borpultokon, hanem az ismert borászok nedűiért mélyebben a pénztárcájába nyúl, mit kap a pénzéért cserébe? - erre a kérdésre is kereste a választ a HVG húsvéti bortesztje. Ezért a nagyobb pincészetek viszonylag olcsóbb kínálata mellett a hazai sztárborászok drága borait, illetve a velük versengő importnedűket is tesztelte a háromtagú szakértő bizottság. A bírálatra a HVG karácsonyi bortesztjéhez (HVG, 2007. december 22.) hasonlóan Kállay Miklóst, a Corvinus Egyetem borászati tanszékének vezetőjét, a 2000-ben az Év borászának választott balatonfüredi Figula Mihályt - aki lapzártánk óráiban váratlanul elhunyt - és Szöghy Ottó magyar bajnok sommelier-t kértük fel, akik a húszpontos értékelést alkalmazták. (Ebben a színt, valamint a tisztaságot 0-2, az illatot 0-4, az összbenyomást pedig 0-12 pontra értékelhetik a kóstolók.) A borokat fehér, rozé és vörös kategóriába soroltuk, ár szerint előzetesen nem szelektáltunk. A kóstolási sorrendet az általános bírálati szabályok határozták meg, így előfordult, hogy több ezer forintos különbségek akadtak egymást követő tételek között - mint ahogyan az is, hogy lényegesen olcsóbb borok verték a drágábbakat (lásd táblázatunkat a hetilap 84. oldalán). A vásárláskor a vörösborokra helyeztük a hangsúlyt, ugyanis ebben a kategóriában a legbőségesebb az import. A fehérborok beszerzésekor túlnyomórészt a divatos chardonnaykat vásároltuk. Feltűnő volt, hogy a fehérbortermelő hazai csúcsborászok a vörösborokban utazó társaiknál lényegesen alacsonyabb árat tudnak csak elérni, holott az import - legalábbis a tesztelt beszerzőhelyeken - kisebb választékkal szolgál.

A nagy nevek a fehérborok között még jól szerepeltek. A legtöbb pontot egy Figula-bor kapta, ami - tekintve, hogy ez volt a legdrágább a beszerzett fehérborok között a maga 3 ezer forintos palackárával - a névért látatlanban fizetni hajlandó fogyasztók számára megnyugtató lehet. Érdekes, hogy a vakkóstoláskor Szöghy Ottó egy másik tétel ízlelésekor tippelt arra, hogy ez Figula-bor lehet, a borász viszont - várakozásainkkal ellentétben - nem ismerte fel saját termését. "Nekünk már elfogyott, több mint fél éve nem kóstoltam" - adott magyarázatot az ízlelőbimbók feledékenységére utóbb Figula. Az Év borásza címre jelölt Szöllősi Mihály, illetve a titulust 2002-ben el is nyerő Maya Ernő - a Nyakas-pince főborásza - chardonnay-it szintén szépre értékelte a zsűri. A 2004-es Hilltop - ahol az 1999-es Év borásza, Kamocsay Ákos dirigál - gyengébb szereplése a zsűri szerint nem borászati problémát jelzett, hanem inkább kereskedelmit. "Nem bír el három-négy évet, nem arra való" - értékelt Kállay Miklós, miután kiderült, milyen évjáratú és fajtájú borról volt szó. "Ha a sajátomból ilyet látok valahol, bizony isten inkább megveszem, csak ne kóstolja meg más" - mondta erre Figula, hozzátéve, hogy a piacon nagyobb mennyiségben több helyen jelen lévő pincészetek számára ez nyilván nem lehet megoldás. Ráadásul a magyar átlagfogyasztó nem feltétlenül tájékozott, melyik bort meddig érdemes tárolni. "Nem tiszta illatú, gyenge, szimpla" - ezekkel a jelzőkkel illették a két külföldi fehérbort a bírálók, akiket a származási hely felfedése után legfeljebb a 2 ezer forint fölötti ár lepett meg.

Hozta a papírformát a tesztbe bekerült négy rozé is. A 2007-ben az Év borásza címet kiérdemelt soltvadkerti Frittmann János sikere után szakmai berkekben nem volt meglepetés a szintén soltvadkerti Font Sándor - aki csak névrokona az országgyűlési képviselőnek - borának jó szereplése. A magyarországi időjárás és fajták ugyanis kifejezetten alkalmasak a rozé-előállításra, és most már egyre több pincészetnél megadatik hozzá a szükséges technológia is.A vörösboroknál már nagyobb volt a mellényúlás esélye - ráadásul éppen a sztárborászok esetében. "Ezt nem hiszem el" - tört fel Kállay Miklósból, amikor megtudta, hogy a bírálók által a vert mezőnybe sorolt, elsőként kóstolt bor a legnagyobb magyar borászok között számon tartott Tiffán Ede pincészetéből származik. Kicsit fülledt - jellemezték kóstoláskor, pedig előtte közel két órán át szellőzött a bor, s a zsűritagok visszakóstolás után, már a termelő ismeretében sem adtak volna rá több pontot.

Citadelles du vin:Citadelles du vin:
Az 1992-óta megrendezésre kerülő versenyen átlag 70 %-ban külföldi borok indulnak .A legtöbb zsüritag külföldről érkezett elismert borász szakember. Az ünnepélyes díjátadásnak minden évben a Bordeaux-i Vinexpo ad helyet. A Borverseny lebonyolítása az OIV szabályainak megfelelően történik.

Vinalies Internationales:
A világ talán legnagyobb elismertségű és presztizsű versenye, amelyet a borversenyeket értékelő listákon szinte mindenhol az első helyre helyeznek. Az elismertség a szakmai színvonalnak és a nevezett boroknak egyaránt köszönhető. Alapító tagja a Nagy Nemzetközi Borversenyek Szövetségének, védnököli az OIV és az UIOE. A zsűritagok ismert szakemberek a világ minden tájáról. A nevezések száma évek óta 3000 minta körül alakul.

Syngenta borverseny:
Idén 12. Alkalommal rendezték meg a Syngenta országos borversenyét, ahol idén rekord számú beérkezett minta közül a Font pincészet Cserszegije arany minősítést kapott!